Karinthy Frigyes Így írtok ti c. stílusparódiájában Kneipp Sebestyént, azaz a wörishofen-i német lelkészt (Sebastian Kneippet) sem kíméli, egy-egy diagnózissal és gyógyító recepttel parodizálva a szokásos Kneipp-i sorokat.
A mű 1912-ben egycsapásra híressé tette Karinthy-t, ebben az időben Kneipp hideg vizes, kezelései, gyógyfüves receptjei és dietetikája mozgalomként tartotta lázban a gyógyulni vágyókat. Igazi kultúrája volt szerte Európában. A gyógyfüvek papja könyveiben rengeteg nyavalyára ad segítő tanácsot, instrukciót, az írói stílusjegyek felnagyításával készült az Így írtok ti következő részlete is.
Karinthy Frigyesről tudjuk, hogy nagy fürdőkedvelő volt, szerencsére már ismert előttünk több fényképe is, melyet az 1930-as években kedvelt törzshelyén a Gellért fürdőben készítettek róla.
RÉSZLET
Karinthy Frigyes: Így írtok ti
A JÓZAN
(Szemelvények főt. Kneipp »Vizkurám« cimü munkájából.)
1.
Gyomorűr
Egy családapa jön hozzám és beszéli: Nőm három napja nem akar enni, gyomrában ma erős zugást érzett, szemei kápráznak, érverése lassul. Orvosnál voltam, de nem tud segiteni. Mit tegyek?
Nyilvánvaló, hogy a vérkeringésben van a baj. Kártékony nedvek zavarják a vért, melyeket fel kell szivatni. Zabszalma főzetbe mártott kendőt háromszor a páciens gyomra köré csavartattam, fejére Kneipp táplevesbe áztatott borogatás jön. Lefekvés és felkelés előtt hideg hóban, minél hidegebb hóban kellett járnia 10-10 percig. Félfürdő, térdöntés, naponta kétszer. Ezután lefektettem a pácienst és kinyittatott szájába gyöngéden három kiló kolbászt tömettem. Gyomorűr megszűnt, érverés emelkedik, félóra múlva gyógyulás. Az asszony azonnal fölkelhetett: orvosok kitátották pofájukat.
5.
Tályogos orbánc
Agáta beszéli: Rettentő fájdalmakat érzek fejemben, orromon két méter átmérőjű daganat képződött. Füleim tüzelnek, fáj a hasam, szemeim naponta kétszer kiugranak. Mi ez?
Kedves asszony, tudja meg, ön beteg. A rossz nedvek zavarják a vérkeringést, ki kell szívni őket. Eljárás: Beteg bal lábát tizenkét kendőbe kell csavarni. Reggel erdei zsurlókból és bőrből készült teát igyék, azután félóráig járkáljon kezein kissé hűtött hóban. Fejgőz, térdöntés, láböntés, nyaköntés, söntés. Zuhany. Reggeli előtt néhány félfürdő. A dag rohamosan visszafejlődik, elővigyázatból le is lehet vágni. Gyógyulás: három nap. Orvosok hasra esnek.
11.
Kanyaró
Egy anya beszéli: Gyermekem három napja beteg, az orvosok kanyarót állapítottak meg. Igen nagy láza van.
Világos, hogy a vérkeringésben van a hiba. Rossz nedvek kanyarognak: innen a kanyaró. Víz, víz és víz – ez mindenen segíteni fog, csak gyöngéden kell bánni vele. Gyógymód: 1. Orvosok kirugandók. 2. A gyermeket hideg állapotba kell hozni, jól ledörzsölni, feldörzsölni. 3. Körömöntés, talpöntés. 4. A gyermek sétáljon naponta félórát a befagyott Duna fenekén: ez elég hűvös. Utána dörzsölés. 5. Tegyük a gyermeket egy cseber hideg vízbe, keverjük jól fel, azután öntsük az egészet a cseberből egy vederbe. Csavarjuk körül pokróccal, szűrjük le, töltsük üvegekbe és kötözzük be. Gyógyulás: öt perc, orvosok hasra.
25.
Üszög
Pált már két hét előtt láb-üszög támadta meg: az orvosok kezelték, operálták, vágták, de minden eredmény nélkül: – végre a beteg teljesen elüszkösödött, összezsugorodott, elrohadt, meghalt, eltemették. Véletlenül hallottam a dologról s a következő gyógymódot ajánlottam:
Hideg felső öntés, alsó öntés, két kis kanálban pólya, egy csésze borogatás. A rossz nedveket így fel lehet szívni s ha utána még egy ecetes borogatást is alkalmazunk, kaporral, télire is alkalmassá válik a beteg.
Pál még a gyógyeljárás közben meggyógyult.
54.
Hagymáz
Sietve hivtak egy asztaloshoz: délután rosszul lett és lefeküdt. Ebédre öt hagymát evett, ettől rontotta el a gyomrát. Hagymázt állapitottam meg.
Ez a betegség a vérben előforduló rossz nedvektől van, melyeket el kell távolítani. A betegséget ki kell szívni a testből. Először fejét kellett jég között tartani néhány percig: ez a fej felé szívja a vért. Majd lábát forró sörbe mártattam: ez megint visszaszívja a vért. Azután tetőtől talpig ecetes-kendőbe csavartattam a pácienst, melyben két ember forgatta. Erre altestére külön pólya került még s hogy a szívás teljes legyen, az egész csomagot gőzbe raktam. A Kneipp-féle szívótinkturába mártott matracokkal most gyorsan körülvarrattam a pácienst, fölébe hideg vizes dunyha jött. Közben az egészre, felülről, zsuzsók-teát csöpögtettem. Ebben az állapotban kilenc óráig kellett maradnia a betegnek, hogy a szívódás tökéletes legyen. Az eredmény oly várakozáson felül jó volt, hogy még engem is meglepett. Kibontva a dunyhákat és matracokat, az ecetes kendőben nem találtunk semmit: a beteg teljesen felszívódott.
Karinthy pályatársa, barátja Kosztolányi is nagy fürdőkedvelő hírében állt, több írása jelent meg a Pesti Hírlapban egyfajta körképet adva a budapesti fürdőélet különleges alakjairól, történeteiről. Ilyen például ez az 1930-as cikk a 7. oldalról.
Budapest fürdik…
Illetékes helyen ezt a felvilágosítást kapjuk: Budapesten a fürdés divatja a háború után annyira föllendült, hogy a mai fürdőzők száma nem duplája a régieknek, hanem legalább tízszerese. Karöltve jár ez minden egészségi igény, minden műveltségi szükség emelkedésével. Amint ma több könyvet olvasnak és vásárolnak, mint azelőtt, azonképpen többet is fürdenek. Nyáron az uszodák egy forró napon még mindig képtelenek befogadni a közönséget, pedig öt fürdőnk van a Duna parton, s tíz egyebütt. A Főváros a margitszigeti fedett uszoda építését már megkezdette, ezen kívül két másik uszodát is tervez kétmillió pengő előirányzott költséggel, egyet a Rákospataknál kétezer személyre, egyet Újpesten ezer személyre. Mindig az az elv, hogy a Duna mellett építsék az uszodát, de ne a Duna vizébe, hanem források táplálják, mert a Duna vize, különösen a budai oldalon, kevésbé alkalmas a fürdésre, hiszen beleömlenek a csatornák, többek közt az Ördögárok szennyvize is, s ha a folyóvíz – a mondás szerint – a hetedik kőnél meg is tisztul, okosabb inkább a „forrás”-hoz menni. Ami az úszásnak az iskolában való tanítását illeti, a döntő tényezők még nem tudtak megállapodni egymással, s így ez a szép terv egyelőre elhalasztódott …
Ezen a sárga, füllesztő augusztusi napon, mely csak úgy ontja kohómelegét, nyakunkba vesszük a várost, s gépkocsin egyik fürdőből a másikba hajtatunk, hogy szemlét tartsunk a fürdőző Budapest fölött.
Ki meri azt állítani, hogy az emberek a fürdőben és a temetőben egyformák? Ez nem igaz. Minden fürdőnek, uszodának megvan a maga stílusa, akár egy kávéháznak, cukrászdának. Sőt talán itt az emberek őszintébbek: nem gombolkozhatnak be. Már kívülről, messziről meg lehet állapítani a fürdő stílusát, annak a lármának a hangszínéről, mely a palánkok, s a falak mögül szűrődik ki.
A legfiatalosabb, legvirgoncabb kétségtelenül az Erzsébet híd mellett lévő Duna-uszoda. Már kora reggel zsúfolva van, s kisdiákok verekszenek egy szekrényért. Egyébként a napozók száma tízszer annyi, mint a fürdőzőké. Ezek fekete szemüveggel olvasnak vagy sakkoznak. Éppen azt az épületes jelenetet látjuk, amint egy második gimnazista kiüti egy első gimnazista királyát, s az első gimnazista ezen váltig csodálkozik. Idősebb urak – bírák, tanárok – söröznek. Sörösüvegek barna ütegei sorakoznak előttük az asztalon.
A mellette lévő női uszodába – könnyű csomaggal, melyre egész napra való élelem van – csinos, kitornászott leányok sietnek úszni és tovább fogyni.
Távolabb a kereskedelmi kórház uszodája a hivatalnokoké. A túlsó, a budai parton a Levente uszoda fiatalemberek boldog kacajától hangos. De az Ingyen uszoda is népes. Apró tanoncok most húzzák föl seszínű, rongyos nadrágocskájukat, melynek színét már egészen kiszívta a nap, s nincs oly szakértő, aki megállapíthatja, milyen színű lehetett valaha.
A Rudas most csöndes, itt csak télen fogynak a nők, akiknek száma nem fogy, hanem egyre nő. A Császárba az igazi úszók járnak. A Lukácsba főképp ügyvédek. Egy kisfiú úszni tanul, s kétségbeesetten csimpaszkodik a kötélbe. Mellette egy élelmesebb úr is ezt míveli, roppant erőfeszítéssel teszi meg az első tempókat, s közben szakálla bele-belemerül a vízbe, és oly lucskos lesz, mint egy szivacs. A Millenáris strandon a hetedik kerület. A Palatinus strandon bájos leányok, lovagjaikkal. A Csillaghegyen hivatalnok nénik és gépíró kisasszonyok. A Széchenyiben polgári családok, sok-sok gyerekkel. Ennek a közönsége naponta háromszor-négyszer kicserélődik, úgyhogy egy nap hat-hétezer fürdőző is akad. A Római fürdő a trikók kolibri-színeiben tündököl. Künn a Lágymányoson lombsátrakat építettek, azokban vetkőződnek a szegények, s ezeket a rögtönzött kabinokat tréfásan nevezték el, mint a villákat szokás. Van Margit-lak, van Aranka-lak. (Sőt van elhagy-lak is.)
Hozzávetőleges számítás szerint ezen a vasárnapon legalább harmincötezer fürdött meg a különböző fürdőkben és uszodákban.
A Hullámfürdőben, mely igazán egyedül van az egész világon – mert a bécsi Diana park és a berlini Luna park födött csarnok -, előkelőségekkel találkozunk, főurakkal, politikusokkal, színészekkel, színésznőkkel. Itt fürdik a pénzvilág is. (Pénz már nincs, csak pénzvilág van még.) Sok a külföldi is. Többek között egy szemüveges japáni is most lép be a hullámverés tajtékába a feleségével, egy pirinyó japáni asszonykával, aki piros fürdőcipőt visel, és szintén szemüveget. Aztán két néger is beugrik. Olyan feketék, hogy a pestiek nézik, vajon nem válik-e körülük feketévé a víz, mint mikor tintát öntenek belé…
1930.08. 26., KEDD KOSZTOLÁNYI DEZSŐ