Bizony Eger tényleg megér minden misét, ahogy tartja a mondás, a kultúra olyan széles palettájával találkozik itt az ember valami egészen harmonikus csomagolásban, hogy a várost örökre a szívébe zárja. Utazásunk során megannyi emlékezetes pillanatban volt részünk, mely kimondva, kimondatlanul is a fő célja ezeknek.

A szállásunk a belvárosban volt, kettő percre gyalog a Dobó István tértől, így praktikusan az Egri várral kezdtünk. Szerintem, a legtöbben az Egri csillagok és a régi osztálykirándulások nyomokban fellelhető emlékét keresi magában elsőre, mikor közeledik a várfalakhoz. A várat, ahogy sokat kis országunkban, ezt is nagyon szépen felújították és karban tartják. Igényes kiszolgálóegység, jegykezelés stb. Már indulunk is a várfal végelláthatatlan forgatagában felfelé. A vár közepén álló Szent János székesegyház romja, önkéntelenül is, mint egy LEGO áll össze az ember fejében, elgondolkozom vajon milyen lehetett közel 1000, igen 1000 évvel ezelőtt teljes pompájában… A várhoz kapcsolódó információs szolgáltatás egyébként minden igényünket kielégíti. A székesegyház mellett ereszkedünk le a katakombákba, mely, ha adhatok egy tippet, mindig egy réteg ruhával többet igényel, mint kint. Vajon az itt állomásozó várvédők, hogy bírták ezt, na de hát valószínűleg ezért (is) voltak ennyire kemények… (Fáztunk igen)

Egy szinttel lejjebb hadtörténeti kiállítás színesíti az élményeinket, mely tényleg érdekes, a férfi szemeknek elsősorban. Kiérve a napfényre, újra megcsodáljuk a várfalról szemünk elé táruló panorámát a városra, mely tényleg rabul ejtő. Szembe velünk a ceruzának csúfolt Minaret, mely ugye tudjuk, hogy különleges, hiszen például Törökországban úton útfélen kettesével nőnek, addig itt Egerben ez az oszmán világ legészakibb minaretje címet őrzi. A nyitvatartási időre érdemes odafigyelni, de mindenképpen kötelező fölbaktatni a keskeny lépcsősoron, hogy szemügyre vegyük a várat és a városi panorámát.

A napunk a Dobó István téren zárul, ahol a messze földön híres kürtöskalács kihagyhatatlan ajánlatnak tűnt és nem is hagytuk ki. Gyakran vannak itt a téren rendezvények, itt tartózkodásunk alatt éppen egy borfesztivál szórakoztatta a jónépet igényes koncertekkel és minden mással.

A második napunk a Saliris Resort Wellness Fürdőben kezdődött, ahol először járva meglepett a szolgáltatások mélysége és tényleg, a használhatósága. A levegő friss, a látvány Pazar, még akkor is, ha a 3-4 kialakított mészkődomb közül egy-kettő nyújt igazán szép látványt. A tájékoztatás szerint kísérleteket folytatnak a mészkődombok megértésére és fejlesztésére. Ezért türelmünket kérik. Mivel nem láttam egyben, csak képeken ezeket a gyönyörű sódombokat, így könnyen meg tudtam felelni ennek a türelemre intésnek. És természetesen nagyon szurkolok, hogy újra teljes pompájában csodálhassák majd az ide látogatók. A termálvíz kellemes, az adatok alapján nem is akármilyen gyógyvízzel van dolgunk. A környezet megindító és békés volt, ráadásul a szauna és például a Kneipp folyosó egészen komoly hatással volt a hideg meleg érzetekkel játszó wellness énemnek, szóval tényleg jó élményekkel távoztunk innen, érdemes kipróbálni.

Ellátogattunk visszafelé a Szépasszonyvölgybe, ami nyilván a nagyobb társaságok, baráti összeröffenésekre van optimalizálva, borkedvelő párok biztosan órákig el tudnak itt poharazgatni, sztorizgatni, megmondom őszintén végig sétálva a soron is bőven begyűjtöttem azokat az impulzusokat, amikre szükségem volt, minden egyes pincét vagy például a lentebbi részen a régi, faragott kerítésű faházat komolyabban szemügyre vettük, és már ez feltöltött energiával. Itt szinte egész éveben zajlik a az élet, megy a buli, ami tényleg egy igazi kuriózum, ha barátokkal jöttem volna, ezt egy egész napos programra terveztem volna, már csak a „régi” bulik emlékére is.