Gondtalan kikapcsolódás Szentendrén - úti napló
Időszak: tavasz
Időtartam: 3 éjszaka / 4 nap
Létszám: 2 fő
Meglátogatott látnivalók: Szentendrei Skanzen, Retro Múzeum, Szamos múzeum, Duna korzó, Belváros, Anna Völgyi vízesés, Postás strand, Visegrád
Ár érték arány: 8
Kultúra: 9
Étel-ital: 9,5
Természet: 7
Öko-tudatos utazás: 7
Szentendre egy csodálatos hely az ellazulásra, a Duna, a történelmi városrész a macskaköves utcáival, színes esernyőivel, teljes mértékben elbűvöli az embert. Szépségével, bájával, – melyet tényleg már csak némi színnel, pompás lampionnal, esernyőkkel lehet tovább fokozni, díszíteni-, az ide látogatót a mielőbbi visszatérésre sarkallja. Hát így jártunk mi is! Íme a Szentendre sztori:
A hegyoldalban, egy pompás szálláson húztuk meg magunkat ittlétünk alatt, ami méginkább azt az érzetet erősítette bennem, hogy itt aztán teljesen átmossuk a bennünk rejlő koszos mindennapokat. A saját jakuzzi a csillagok alatt egy olyan helyen, ahol a madár sem jár, (illetve talán ők igen, a reggeli ellazító madárcsicsergés bizonyította ezt) a fergeteges szauna élmény vagy a reggeli „csupa szeretet” piknik kosár, mondhatni földöntúli „csomag” volt. Még most is megdobogtatja a szívem, ha rá gondolok. Cserébe nyilvánvalóan autóba kellett ülnünk, ha kimozdultunk valahova, de az a mérleg még mindig a pozitív irányba billent; elég erősen.
Szóval a Duna-panorámás „hegyünkről” ereszkedtünk le 4 napos ottlétünk alkalmával, a bázisról, ha úgy tetszik, ami egy kis nyugodt szigetet jelentett a lenti forgatag ellensúlyozására. Szentendre utcái, belvárosa még a középkorból maradtak fent, ami fantasztikus miliőt kölcsönöz ennek a településnek. Itt tényleg csak a legszerencsésebbek töltik a mindennapjaikat, meg jelen esetben: mi. A Duna korzó, a csodálatos olasz, szerb és minden egyéb ízvilágot felvonultató éttermeivel, bizony egész jó kulináris élményeket ígér, sokszínű a választék annyi már bizonyos.
De, láttam például a korzó egyik padján borozgató barátnőket, éppen a legnagyobb sztori közepén, igényes „takeaway” étellel és egy-egy pohár extra borral a kézben, na valahogy így képzelném el a jellemző szentendrei harmóniát. Séta, andalgás a városban, majd a Duna sodrásába belefeledkezve valami finomsággal a kézben … ez ám az élet.
Az első igazi, teljes napunkon belevetettük magunkat a Szentendrei Skanzen rejtelmeibe, mely elsőre nem is tűnt annyira „hűha” élménynek, de aztán valahogy beindult a dolog. Béreltünk két biciklit és egymásnak jelezve megálltunk mindenhol, ahol éppen úgy gondoltuk ez érdekelhet valamelyikünket. A titok az, hogy hagyni kell magunknak időt elmélyülni a dolgokban és hirtelen, elkezd működni a hely harmóniája bennünk.
Hol az 1750-es években találjuk magunkat egy falusi ház udvarán, de még mielőtt elkezdenénk gyomlálni a magaságyást, már megyünk is tovább és egy 19.századi nyomda nyüzsgő mindennapjaiba csöppenünk.
Az erdélyi rész egészen kiválóan kidolgozott, „élő anyaggal”, azaz színészekkel dobva fel a látványt, ami azt jelenti, hogy bizonyos időközönként egy-egy rövid előadást is láthatunk, szituációkkal apró jelenetekkel; óriási!! A Skanzen fantasztikus, jó néhány órás program, nem érdemes kevesebbet szánni rá! A bicikli pedig igazán jó ötlet, mivel elég nagy távokat lehet bejárni, ajánlom mindenkinek! Megéri, minden percét, élmény szinte egész nap!
A belvárosi Szamos múzeum kiterjedésre közel sem ekkora, de nagyszerű marcipán szobrokon elmélkedhet itt a múzeumlátogató, van Michael Jackson, Parlament, Süsü, felsorolni sem lehet az emberméretű szobrokat és tényleg mind marcipánból van. Aranyos kis tárlat, főleg egybekötve egy kis kávé, sütemény fogyasztásával.
A második napunkat a fantasztikus reggeli piknik kosár elfogyasztása után az Anna-völgyi vízesésnél kezdjük, ami persze nem egy óriás a vízesések között, de a friss erdei levegő, a csobogó víz feltölti energiával az embert, érdemes itt egy kis időt eltölteni, relax élmény a köbön. A délután városnézést hozott, ráadásul, ebben az időben rendezték a maratonfutást itt, szóval sportos várossá változott pillanatok alatt Szentendre, a Duna korzó megtelt rajtszámos fiatal és kevésbé fiatal versenyzőkkel. Nagy volt az élet itt. Eldöntöttük, hogy megpróbáljuk a vízről szemlélni a történéseket és a legegyszerűbb formát választva a vízen lebegő kávézó hajón élveztük a hullámokat és a napsütést. De, aki merészebb mindenképpen nevezzen be egy kis hajókázásra is!
Régebben eltöltöttem egy kis időt itt a Postás strandon, amit most is meglátogattunk, elég magasan állt a Duna vízszintje, így nem tudtunk térdig sem megmártózni benne, de mikor legutóbb itt voltam figyeltem a fürdőzőket, akik egy kis úszóba kapaszkodva vitették magukat az árral nagyjából 100 méreten keresztül, merész vállalkozásnak tűnt már akkor is. Persze a Duna nem játék, és most kicsit más arcát is mutatta, mint évekkel ezelőtt. Csodáltuk, biztos távolságból.
A harmadik nap következett. Reggel indultunk is a városba, ezúttal a Szerb keresztnél ereszkedtünk le, megtudtam, hogy városnak nem csak a fantasztikus csevapot, razsnyicát kínáló étterme révén van szerb vonatkozása, de temploma és jelentős közössége is van.
A korzón kicsit feljebb van egy nagyszerű RETRO DESIGN CENTER múzeum, ami aztán minden csodát felsorakoztat, amit gyerekkorunkban megfogtunk, megvettünk aztán később tönkretettünk. Hú, itt aztán minden van, egy komplett berendezett ház, az 1960-70-80-as évekből ismerős tárgyakkal. Olyan beszélgetéseket hallhatsz itt, hogy „ilyenünk volt” vagy „emlékszel amikor…” és máris egy időkapu nyílik meg minden csevegés alkalmával. Az udvaron kiszuperált autócsodák, Zastava, Wartburg cabrio, Lada, Trabant, régi Ikarusz busz. Minden, ami 30-40 évvel ezelőtt koptatta az utakat. Persze megállapíthatod, hogy „régen minden jobb volt”, meg, hogy „ezek a mai dolgok már nem érnek egy fabatkát sem”.. de, inkább mész tovább és örülsz a kellemes, bizsergető nosztalgiának így ebéd előtt.
Délután Visegrád felé vettük az irányt, itt a Dunakanyar településein viszonylag nagy a forgalom, de Leányfalu, Tahitótfalu, Visegrád nagyon szép települések. Felkapaszkodtunk a Visegrádi Fellegvárba, mely fantasztikus panorámát biztosít a Duna kanyarulatára, rengeteg szép kép, szelfi elkészítése után megnéztük a várban berendezett tárlatokat is, kifejezetten tetszett a 14. századi királytalálkozó, és a tiszteletükre berendezett vigasság helyszíne, korhű ábrázolás a javából. Visegrád és a Dunakanyar települései bizony minden idelátogató percet meghálálnak. Egy nagyszerű erdei séta után tértünk vissza szálláshelyünkre.
Az utolsó napunkon már csak egy rövid szaunázást engedtünk a programjaink közé, így kimaradt a V-8 Vizes Nyolcas Uszoda és Szabadidőközpont. A Szentendrén található uszoda Magyarországon elsőként kapta meg a Magyar Fürdőszövetség ötcsillagos minősítését. Az 5 medencével és 6 szaunával a kínálatában különleges helynek tűnik. Legközelebb egészen biztosan beiktatjuk a programba!
Így teltek a napjaink Szentendrén, ajánlom mindenkinek!
Szentendre városában számos látnivaló vár, amiből fantasztikus programot rakhatsz össze az itt töltött időre. Minőségi lazító és nyugtató wellness élmények kápráztatnak el, például az V8 Uszoda- és Szabadidőközpontban. Olvasd el úti naplónkat, az itt töltött napjainkról, így simán, elsőkézből inspirálódhatsz. Akárhogy is nagyszerű időtöltésben lesz részed itt, hiszen Szentendre tényleg egy igazi ékszerdoboz, a macskaköves utcákkal, a Duna korzó finomságaival, minden utca, minden kő ezer mesét suttog, az ételek finomak, az emberek kedvesek és ha úgy döntesz, a közelben a Dunakanyar sétányai, túrái minden évszakban várnak, hogy megtöltsd a tüdődet finom friss erdei levegővel. Jó szórakozást!