A Lukács fürdő az egyik legrégebbi budapesti fürdőnk egyike és az egyetlen olyan, mely két különálló úszómedencével rendelkezik. Természetesen megvan ennek is a magyarázata, mégpedig az, hogy a 22 Celsius fokos hidegebb medencét férfi, míg a 26 Celsius fokost női medencének hívják, utalva a korábbi használati rendre. A „férfi” medencét férfiak és nők is használhatták, azonban a női medencébe a férfiak nem mehettek.
A Lukács nem csak ettől különleges, a 20. században is számos magyar értelmiségi, közéleti személyiség látogatta az intézményt, többek között Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Vas István, Jékely Zoltán, Kolozsvári Grandpierre Emil, Némethy Ferenc, Déry Tibor, Zelk Zoltán, Makk Károly, Bacsó Péter, Kállai Ferenc és Örkény István.
A pezsgő közösségi élet a Lukácsban híres történeteket, anekdotákat szült. Kuriózum számba mentek a fürdőbe járó értelmiségi beszélgetések, viták. A társaság egyik központi figurája Kodály Zoltán neves, Kossuth-díjas zeneszerző, zenetudós, népzenekutató volt, akinek a legenda szerint azt is megengedték, hogy keresztbe ússza át a medencét.
A „lukácsisták” még ma is úgy emlékeznek azokra az időkre, – Kodályra, aki naponta lejárt úszni, még talán látják is maguk előtt, ahogy az egyik padon állva vezényel valamit – amikor még akár a mellékhelység csempéi előtt is szóba elegyedhetettek Zelk Zoltánnal, Kállay Ferenccel vagy éppen Örkény Istvánnal. Ó, ha azok a bizonyos csempék mesélni tudnának, elmondhatnák az elmondhatatlant, hogy ez bizony tényleg így volt…
Kodály a zenetudós
A kecskeméti születésű Kodály Zoltán galántai majd nagyszombati tanulmányai befejeztével Budapestre került, ahol a Magyar Királyi Tudomanyegyetemen kezdett magyar–német szak mellett az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia zeneszerző tanszakára is beiratkozott. Élete a magyar népdal strófaszerkezetéről szóló doktori disszertációja után egyre csak a népdalok felé fordult. Vikár Gyula fonogramgyűjteményének hatására kezdte járni a vidéket, gyűjteni dalokat. Ekkor ismerkedett meg és kötött életre szóló barátságot Bartók Bélával, aki hasonló utakon járt. 1906-ban „Magyar népdalok” címmel tíz-tíz népdalt adtak ki közösen, zongorakísérettel ellátva. Közös munkásságuk a magyar zenetörténelem része.
Azt nem tudni, hogy Kodály mennyire gyakorolta a keresztbe úszás kiváltságát, de a Lukácsban forgó történetekben sok helyen feltűnik emblematikus alakja. A bennfentesek által csak Lukács folklórként emlegetett anekdoták, mint a műfajuk is jelzi szájhagyomány útján terjedő sztorik, vagy igazak, vagy nem. Ilyen ez is:
Történt, hogy a rádióban születésnapi műsort készítettek Kodály tiszteletére, de kiderült, hogy nincs hozzá felvezető szöveg. Sebtében felkérték Boldizsár Ivánt, hogy ugyan írja már meg a laudációt – emlékezik Litván. – Boldizsár nem szerette az utolsó pillanatban érkezett felkéréseket. Egy feltétellel mégis belement a szöveg megírásába: ha egy betűt sem változtatnak rajta. A beszéd vége aztán valahogy különös irányt vett Kodály meztelen hátsóját méltatva a Lukács zuhanyzójában. Kétségbeesetten hívták a rádiós szerkesztők Boldizsárt: „Nagyon jó a szöveg, csak a végével van egy kis baj”. Vagy igaz, vagy nem, de ez is a Lukács-folklór része lett. Forrás: Népszabaság Online Archívum
Forrás: wikipedia
